Magyarázatként a kéthetes hírkimaradásra, logisztikai témájú fejezet jön. Ugyanis azzal töltöttem ezt az időt a munkán kívül, hogy beszereztem az itteni élethez szükséges dolgokat, pontosabban szembesültem a dolog realitásaival. Ezek a következők csokorba szedve:
telefon: No ehhez nem értek, de úgy tűnik, érdemesebb rendelni otthonról egyet, 170 manatért, +37 szállítási költség, mint itt venni egy ennél rosszabbat 270-ért vagy egy jobbat 300-400-ért. Rengeteg apró és néhány nagyobb bolt van egyébként, körbejártam belőlük vagy húszat.
Számítástechnika: Kihoztam a két HDD-met, mondván, majd találok dokkolót hozzájuk, hogy laptophoz tudjam csatlakoztatni őket. Ez is egy délután mászkálás a semmiért
Térkép: Tudjátok vannak Budapestről nagy választékban ezek a kis atlaszok, benne utcanévjegyzékkel, tömegközlekedési járatokkal, azok indexével. Itt három kerület könyvesboltjainak módszeres végigjárása után találtam egy olyan kihajtogatható térképlapot, utcanévjegyzék nélkül, a belvárosról és tágabb környezetéről, de aligha szerepel rajta mind a kétmillió bakui lakhelye.
Internet mint segítség: Azt tudom mondani pozitív oldalról nézve, hogy van egy-két angolul elérhető honlap, meg van egy-kettő olyan, ahol van róla szó, hogy az adott boltban mit kapni. Néhol meg van adva akár a bolt címe is, és ezeknek egy részét felkeresve tényleg ott is van ez a bolt. Ezen kritériumok közül persze csupán néhány teljesül egyszerre. Webshop is akad, de jobbára igaz, hogy az azeriek nem szeretik az elektronikus kereskedelmet, sőt, a kártyás fizetést sem.
Ha már itt tartunk: Előzetes netes tájékozódás alapján úgy tűnt, nem olcsó Azerbajdzsánban bankolni. A néhány bank, aminek értékelhető volt a honlapja, minden banki műveletért súlyos sápokat szedett, legyen szó pénzfelvételről, havidíjról, kártyahasználatról. Mindenesetre jobnak tűnt maradni a magyar számlánál, amiről 1200+0.8% díjért vehetek fel készpénzt. Ezt a dolgot csak annyi árnyalja, hogy valahogy minden bankautomatánál van készpénzfelvételi limit, hol 200, hol 250 manat. Végül meglett az ezermanatos automata, most a Park Inn Hotel automatájához fogok járni pénzt felvenni, metróval, egy átszállással. És mint említettem: lehetőleg mindent készpénzzel fizessek, még akkor is, ha van POS a boltban. Másik oldalról nem is szeretnek fizetni kártyával az azeriek, gyakran találkoztam olyannal, hogy csak az én kedvemért dugták be a terminált a hálózatba, azaz aznap én voltam az első és utolsó kártyás vásárló. Egy igazán nagy szupermarketben három pénztárral odébbról hozta át az egyetlen POS-t a kislány.
Van viszont: Egy átlag belvárosi pláza kínálata még a külvárosokban is: Elsősorban menő vagy menőnek látszó ruhaboltok, aztán sok kis telefonáruda, számos kisebb-nagyobb étkezde, étterem, kebabos, és sok teázó. Van továbbá rengeteg gyerekruhára -és játékra specializálódott bolt, ami csak nekünk modern demográfiai jellemzőkkel rendelkező országbelieknek lehet furcsa.
A sikertörténet az élelmiszer, bár ez is sok időt felemésztett. Piac nincs éppen a környéken, kis boltok vannak, úgyhogy ami a friss zöldségeket illeti, érthető aggodalom felhőzte gondolataimat. Végül sikerült a kérótól tíz percre találni három tényleg nagy szupermarketet, amiből egy minden normalitást meghaladóan óriási volt. Ezeken a helyeken van friss zöldség, eredetüket tekintve pedig jó jel, hogy az újhagyma és a friss fűszerek szárral vannak csokorba kötve, és nem zsinórral, úgyhogy minimum nagyüzemi handcraft, még jobb esetben kistermelői hálózat.
Itt sajnos jellemzőbb az azeri és orosz nyelv kettősének kizárólagossága, úgyhogy az első napok egyórás vásárlásai után hamar rászoktam, hogy előre kiszótárazott bevásárlólistával induljak el a boltba.
A foglalkoztatási hajlandóság dícséretre méltó, minden pénztárnál van külön ember zacskózni a cuccaidat, és a polcok között is ott álldogál a segítség.
Outdoor: A kempingezés a bakuiak számára alighanem nyugat-európai flanc, az ország túrabolttartalma zérus. Némi ravaszsággal azonban meglehet találni a komplementerhalmazt: a horgász-vadász-iparágat. Itt megint hosszú netes keresgélés következett, a talált 9 vadászboltból létezett a valóságban három, ebből kettőben csak gyilkolószerszámok, a harmadikban azonban gázpalack, hálózsák, fejlámpa, kabát, discount, a telefonszámát megadó angolul tudó boltos, stb, és mindez tőlem pár buszmegállóra.
Összefoglalva már sok helyen voltam a városban, de turistatevékenység még mindig nem köthető az itteni karrieremhez. Majd erről is lesz valami, de csak várjátok ki a tavaszt, akkor indulnak be igazán a dolgok...
telefon: No ehhez nem értek, de úgy tűnik, érdemesebb rendelni otthonról egyet, 170 manatért, +37 szállítási költség, mint itt venni egy ennél rosszabbat 270-ért vagy egy jobbat 300-400-ért. Rengeteg apró és néhány nagyobb bolt van egyébként, körbejártam belőlük vagy húszat.
Számítástechnika: Kihoztam a két HDD-met, mondván, majd találok dokkolót hozzájuk, hogy laptophoz tudjam csatlakoztatni őket. Ez is egy délután mászkálás a semmiért
Térkép: Tudjátok vannak Budapestről nagy választékban ezek a kis atlaszok, benne utcanévjegyzékkel, tömegközlekedési járatokkal, azok indexével. Itt három kerület könyvesboltjainak módszeres végigjárása után találtam egy olyan kihajtogatható térképlapot, utcanévjegyzék nélkül, a belvárosról és tágabb környezetéről, de aligha szerepel rajta mind a kétmillió bakui lakhelye.
Internet mint segítség: Azt tudom mondani pozitív oldalról nézve, hogy van egy-két angolul elérhető honlap, meg van egy-kettő olyan, ahol van róla szó, hogy az adott boltban mit kapni. Néhol meg van adva akár a bolt címe is, és ezeknek egy részét felkeresve tényleg ott is van ez a bolt. Ezen kritériumok közül persze csupán néhány teljesül egyszerre. Webshop is akad, de jobbára igaz, hogy az azeriek nem szeretik az elektronikus kereskedelmet, sőt, a kártyás fizetést sem.
Ha már itt tartunk: Előzetes netes tájékozódás alapján úgy tűnt, nem olcsó Azerbajdzsánban bankolni. A néhány bank, aminek értékelhető volt a honlapja, minden banki műveletért súlyos sápokat szedett, legyen szó pénzfelvételről, havidíjról, kártyahasználatról. Mindenesetre jobnak tűnt maradni a magyar számlánál, amiről 1200+0.8% díjért vehetek fel készpénzt. Ezt a dolgot csak annyi árnyalja, hogy valahogy minden bankautomatánál van készpénzfelvételi limit, hol 200, hol 250 manat. Végül meglett az ezermanatos automata, most a Park Inn Hotel automatájához fogok járni pénzt felvenni, metróval, egy átszállással. És mint említettem: lehetőleg mindent készpénzzel fizessek, még akkor is, ha van POS a boltban. Másik oldalról nem is szeretnek fizetni kártyával az azeriek, gyakran találkoztam olyannal, hogy csak az én kedvemért dugták be a terminált a hálózatba, azaz aznap én voltam az első és utolsó kártyás vásárló. Egy igazán nagy szupermarketben három pénztárral odébbról hozta át az egyetlen POS-t a kislány.
Van viszont: Egy átlag belvárosi pláza kínálata még a külvárosokban is: Elsősorban menő vagy menőnek látszó ruhaboltok, aztán sok kis telefonáruda, számos kisebb-nagyobb étkezde, étterem, kebabos, és sok teázó. Van továbbá rengeteg gyerekruhára -és játékra specializálódott bolt, ami csak nekünk modern demográfiai jellemzőkkel rendelkező országbelieknek lehet furcsa.
A sikertörténet az élelmiszer, bár ez is sok időt felemésztett. Piac nincs éppen a környéken, kis boltok vannak, úgyhogy ami a friss zöldségeket illeti, érthető aggodalom felhőzte gondolataimat. Végül sikerült a kérótól tíz percre találni három tényleg nagy szupermarketet, amiből egy minden normalitást meghaladóan óriási volt. Ezeken a helyeken van friss zöldség, eredetüket tekintve pedig jó jel, hogy az újhagyma és a friss fűszerek szárral vannak csokorba kötve, és nem zsinórral, úgyhogy minimum nagyüzemi handcraft, még jobb esetben kistermelői hálózat.
Itt sajnos jellemzőbb az azeri és orosz nyelv kettősének kizárólagossága, úgyhogy az első napok egyórás vásárlásai után hamar rászoktam, hogy előre kiszótárazott bevásárlólistával induljak el a boltba.
A foglalkoztatási hajlandóság dícséretre méltó, minden pénztárnál van külön ember zacskózni a cuccaidat, és a polcok között is ott álldogál a segítség.
Outdoor: A kempingezés a bakuiak számára alighanem nyugat-európai flanc, az ország túrabolttartalma zérus. Némi ravaszsággal azonban meglehet találni a komplementerhalmazt: a horgász-vadász-iparágat. Itt megint hosszú netes keresgélés következett, a talált 9 vadászboltból létezett a valóságban három, ebből kettőben csak gyilkolószerszámok, a harmadikban azonban gázpalack, hálózsák, fejlámpa, kabát, discount, a telefonszámát megadó angolul tudó boltos, stb, és mindez tőlem pár buszmegállóra.
Összefoglalva már sok helyen voltam a városban, de turistatevékenység még mindig nem köthető az itteni karrieremhez. Majd erről is lesz valami, de csak várjátok ki a tavaszt, akkor indulnak be igazán a dolgok...
Gergőkém, van oroszul jól tudó barátom, ha a mosógép miatt kell:-)
VálaszTörlésEgyébként nekem tetszik a lakás, majdcsak belakod!
hát, az érdekel, mit csinál, amikor megnyomom azokat a gombokat
VálaszTörlés