Mivel viszonylag biztos vagyok benne, hogy ilyen megmérettetés még nem volt a városok között, úgy gondoltam, meghírdetem, annak ellenére, hogy tapasztalataim szerények a témában. Eszembe jut Lvov, az emberléptékű ukrán város takaros buliutcával, saját pörkölésű kávét áruló kávéházával a vonatról leszálló másnaposok számára, és a Monarchiát idéző utcákkal. Jókat mesélnek Tallinról, valamint sok szlovák kisváros is esélyes erre a címre. És itt van a grúz főváros.
Tbliszi jócskán méretesebb, mint az eddig emlegetett városok, kiterjedt metróval, de mégsem hat nagynak, mivel be van zárva a hegyek közé, a Kis -és a Nagy-Kaukázus közötti keskeny síkságra. Még ott is szépen besorol a belváros a folyóparti utcákra, és gazdagon meg van töltve élettel.
Bőven van hová kiülni: A parkok nem túl szépek, de vannak, és mindenhol akad egy pad, vagy egy templomudvar. Beülni is van hová, akár enni, akár inni. Igazából jó nagy a kupleráj: nincsen szabályozva sem a piacozás, sem a marsrutkaállomások, mintha csak úgy történnének a dolgok. Nem szégyellnek vasárnapi bolhapiacot tartani a belvárosban, és nagyon népszerű, ráadásul megoldotta a régi problémámat, ami a szovjet vonatokon használatos teáscsésze legális beszerzését illeti
Azt nem mondanám, hogy a város úgy általában vallásilag sokszínű, szinte mindenki ortodox keresztény, de az építészetén nyomot hagy a sok kis létszámú, de történelmi egyház, ami turistaszemszögből attraktív jelenség
Nincs szovjet nagyváros győzelem-anyácska nélkül. A helyi változat formás kis pipi, és igazából elég rokonszenves, szerethető némber is, nem az a fajta, aki minden bizonnyal minden este lefekvés előtt azért imádkozik, hogy egyszer karddal keresztülvághassa magát egy horda fasisztán
Kardja persze van, de nem lenget vele úgy, mint a nagy klasszikus Volgográdban:
A hölgy Tblisziben egy kecskeny és meredek hegygerincen mosolyog, ahová a tblisziek sétálni, lenézni a városra, vattacukrot enni, sörözni járnak fel, mint Budapesten azok a budai várba, akiket nem zavar, hogy ot nehéz sört és vattacukrot szerezni. Van egyébként ezen a hegyen is vár és templom, igaz, kisebb, régebbi, romosabb
Tbliszi jócskán méretesebb, mint az eddig emlegetett városok, kiterjedt metróval, de mégsem hat nagynak, mivel be van zárva a hegyek közé, a Kis -és a Nagy-Kaukázus közötti keskeny síkságra. Még ott is szépen besorol a belváros a folyóparti utcákra, és gazdagon meg van töltve élettel.
Bőven van hová kiülni: A parkok nem túl szépek, de vannak, és mindenhol akad egy pad, vagy egy templomudvar. Beülni is van hová, akár enni, akár inni. Igazából jó nagy a kupleráj: nincsen szabályozva sem a piacozás, sem a marsrutkaállomások, mintha csak úgy történnének a dolgok. Nem szégyellnek vasárnapi bolhapiacot tartani a belvárosban, és nagyon népszerű, ráadásul megoldotta a régi problémámat, ami a szovjet vonatokon használatos teáscsésze legális beszerzését illeti
Ez tök jó, hogy így nincsenek kihalt utcák és parkok, illetve helyek, ahol semmit nem lehet igazából csinálni, mint nálunk pl a várban. Rossz viszont, hogy a közlekedési káosz és a légszennyezés akkora, mint Bakuban, valamint ott vannak az ún merész építészeti újítások. A furcsa alakú épületek úgy szétszabdalják a városképet, hogy ha bármiféle városépítészeti koncepciót akarnék mögé látni, egy éhezők viadalához tervezett aréna lenne az.
Azt nem mondanám, hogy a város úgy általában vallásilag sokszínű, szinte mindenki ortodox keresztény, de az építészetén nyomot hagy a sok kis létszámú, de történelmi egyház, ami turistaszemszögből attraktív jelenség
Nincs szovjet nagyváros győzelem-anyácska nélkül. A helyi változat formás kis pipi, és igazából elég rokonszenves, szerethető némber is, nem az a fajta, aki minden bizonnyal minden este lefekvés előtt azért imádkozik, hogy egyszer karddal keresztülvághassa magát egy horda fasisztán
Kardja persze van, de nem lenget vele úgy, mint a nagy klasszikus Volgográdban:
A hölgy Tblisziben egy kecskeny és meredek hegygerincen mosolyog, ahová a tblisziek sétálni, lenézni a városra, vattacukrot enni, sörözni járnak fel, mint Budapesten azok a budai várba, akiket nem zavar, hogy ot nehéz sört és vattacukrot szerezni. Van egyébként ezen a hegyen is vár és templom, igaz, kisebb, régebbi, romosabb
Viszont a temperamentumos domborzat, amit már említettem, jót tesz a városnak. A belváros kompakt marad a hegyek között, a várhegyen lehet fejet és tüdőt szellőztetni. A belvárosban, a fürdők mögött van pl ez a kis szurdok is, ahová az emlegetett gerinc másik oldalán folyó folyó zuhog le, hogy innen nem messze egyesüljön a Kurával. Tökéletes séta -és teázóhely.
A vicc az, hogy a város Budapesttől anyagi értelemben nincs sokkal messzebb, mint Prága, viszont 2-3000 forintból már lehet szállást találni. Csak Azerbajdzsánt és turizmuspolitikáját nem értem megint még mindig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése