Grúziában a helyzet, ami feltűnik 5 hónap azerbajdzsáni nyaralás után frissen kipihenten leszállván a Baku-Tbliszi vonatról, kérem a kapitalizmus. Nehéz megfogni a benyomást, de az volt az érzésem, hogy ha itt megpróbálnék cipőfűzőt, kerámiaragasztót, usb-kábelt vagy teásdobozt venni, hamarabb sikerülne, mint Bakuban, ahol ugyan minden sarkon van ruhabolt és telefonszaküzlet, de az ember mégis folyton lejárja a lábát, ha kell neki valami, és a végén nem kap. Lehet továbbá látni nemzetközi márkákat, például már a vonatablakból egy Carrefour-t. Vannak továbbá az ún. út szélén hagyott népek, jobbára a templomok körül, mise környékén. Ezek Azerbajdzsánban vagy fel vannak karolva, vagy ki vannak tiltva a városokból. Aztán az is lehet, hogy az egész egy prekoncepció, ami abból jön, hogy ide nemhogy nem kell a vízumhoz csatolni, hogy hová megyek, mit csinálok, mit eszek, milyen állagban hagyom ott, mi az apám leánykori neve, mit dolgozom, mi a hobbim és mi volt az óvodai jelem, de még vízum sem kell. A határon megnézik az útlevelemet, bepöntyögik valahová a számát, és nem fényképeznek le, és kérdeznek ki, mint az azeriek kilépéskor és belépéskor egyaránt.
Amely téren kibírom a kulturális sokkot, az a közösségi közlekedés. Vonat úgyanúgy legfeljebb két darab van minden nap bárhová, mint Azerbajdzsánban. Marsrutka az megy mindenhová, csak mindig teli van, és itt megint bejön a kultúrsokk, méghozzá igazi, eredeti értelemben vett kultúrsokk: A grúzok nem hasonlítanak. Senkire. Nem olyanok, mint mi, akiknek vannak rokonai valahol Szibéria mélyén, pártízezres törzsekben, meg a finnekkel is szoktunk közös alapokra hivatkozni, mégha távoliakra is, hanem tényleg sehol senki. A mérsékelten elhíresült nyelvcsaládtagjaik, mint a szvánok, lázok vagy mingrélek mind a környéken élnek, és aligha okoz nekik problémát a grúz megértése. Nekünk viszont megtanulhatatlan, sehol egy asszociáció. Mégis hogyan memorizálsz egy olyan köszönést, hogy gamarjobat? Az írás ugyanez. Itt sem bízták magukat a szomszédjukban megtalálható globális vagy makroregionális rendszerekre, itt is minden asszociációdat felül kell vizsgálnod, mert a betű, ami véletlenül hasonlít egy általad ismert cirill vagy latin betűre, az véletlenül sem jelöl akár csak hasonló hangot.
Kajaügyben annyit, hogy itt sem kerülheted el hosszú távon az érelmeszesedést, ellenben remekül főznek. Sajtos pitét, gulyást, babot, néhol sört is. Itt is finom a sajt (persze hol nem). Rossz viszont a híres grúz bor, legalábbis a mienkhez, a némethez, a franciához és a cseh borhoz képest, és a tea is közel-keleti minőség. Mindenesetre éljünk a muszájból leadott publikációk bevett fárzisával: további kutatások szükségesek.
Amely téren kibírom a kulturális sokkot, az a közösségi közlekedés. Vonat úgyanúgy legfeljebb két darab van minden nap bárhová, mint Azerbajdzsánban. Marsrutka az megy mindenhová, csak mindig teli van, és itt megint bejön a kultúrsokk, méghozzá igazi, eredeti értelemben vett kultúrsokk: A grúzok nem hasonlítanak. Senkire. Nem olyanok, mint mi, akiknek vannak rokonai valahol Szibéria mélyén, pártízezres törzsekben, meg a finnekkel is szoktunk közös alapokra hivatkozni, mégha távoliakra is, hanem tényleg sehol senki. A mérsékelten elhíresült nyelvcsaládtagjaik, mint a szvánok, lázok vagy mingrélek mind a környéken élnek, és aligha okoz nekik problémát a grúz megértése. Nekünk viszont megtanulhatatlan, sehol egy asszociáció. Mégis hogyan memorizálsz egy olyan köszönést, hogy gamarjobat? Az írás ugyanez. Itt sem bízták magukat a szomszédjukban megtalálható globális vagy makroregionális rendszerekre, itt is minden asszociációdat felül kell vizsgálnod, mert a betű, ami véletlenül hasonlít egy általad ismert cirill vagy latin betűre, az véletlenül sem jelöl akár csak hasonló hangot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése