hamam

Esett, hogy célba vettem az első azeri közfürdőmet. Elsőre nem találtam el, mert a bejárat kissé elbizonytalanított. Nem volt különösebben félelmetes, de -hogy is mondjam - én annyi giccset még életemben nem láttam egy helyen. Hosszú sorban álltak az embernagyságú aranyozott műanyag szobrok saroktól sarokig. Volt fáraó, indiai isten, tengerész, amit akarsz. Első ijedtemben fel is sétáltam a hegyen. Annyi haszna volt, hogy megnéztem kicsit magasabbról a tengert, amitől elég messze mozgok a hétköznapokon, illetve alulról a Lángtornyokat mind a maguk 180 méterével, meg egy mecsetet, mert az kell minden városnézéshez.

Végül csak bemerészkedtem a létesítménybe. A stílus nem változott, de meg lehetett szokni. Indítás a recepción, ártábla tisztességesen kézbeadva, és kapok egy kulcsot számmal. Fizetni a végén kell, igénybe vett szolgáltatásoktól függően. Az öltözőben rögtön megkínálnak fürdőnadrággal és törülközövel, úgyhogy mindebből a sajátom marad a táska alján. Átöltözés után kezdődik a kaland.

Ha valaki esetleg itthon nem jár fürdőbe, nagyjából a termálvíz-szauna-hideg víz hármassága van a tevékenység fókuszában. Ezen felül lehet úszómedence, masszázs, gőzkabin. Ez mind nagyjából megvolt itt is, csak egy kicsit párhuzamos valóságban, és még ez az.

Első körben az otthon megszokott "a medencében és környékén étkezni tilos" tábla helyett asztalokat találtam és egy konyhát, illetve viszonylag elszeparálva, de azért egyértelműen a létesítmény integráns részeként egy éttermet. Aztán volt egy törökfürdő-helyiség, amit zuhany után rögtön kipróbáltam, bár összességében egy apró, kellemesen forró kamrában elhelyezett márványasztalból állt, két kőmosdótálból, míves rézkancsóból, amivel öntözgethetted magad a saját ízlésed szerint beállított langyos, hideg, meleg vízzel. Gyakorlatilag a zuhany primitívebb verziójával álltam szemben, de a hangulat azért megvolt, ráadásul ez egy egészen privát, mondhatni meditatív helyiség volt. 

Erről a török hamam-szobáról mellékelt képen éppen egy olyan szolgáltatás látható, amit igazából eggyel arrébb, egy nagyobb teremben űztek nagyüzemben, és úgy írnám le, mint mosdatás, amit nálunk csak egészen fiatal és egészen öreg emberekkel szoktunk csinálni, de itt úgy tűnik felnőtt férfiak is fizetnek ezért. 

Én személy szerint nem igényeltem ezt a dolgot, megtaláltam inkább a gőzszaunát. Vagy nem volt akkora tömeg, mint itthon, ahol percenként nyitják-csukják az ajtót, vagy alapból jobban megküldték, de ütött a hőfok. Itt is volt viszont csap, szép kút és réztál, amivel az agyvízfelforrást meg lehetett akadályozni. 

A program legveszélyesebb pontja ezután következett, egy kb tíz fokos hűtőfürdő. Ez mindenhol van (bár az airbusos körökben oly kedvelt Dandár fürdőben ez is 18 fok), viszont máshol ha az ember beleájul a vérnyomásszaltóba, akkor számíthat rá, hogy valaki kihalássza. Nos, itt egy rövid , L-alakú folyosón lehetett lelépcsőzni a vízbe, egy apró barlangszerű szobába. Leginkább egy Mikve és egy jégverem keverékeként érdemes elképzelni ezt az állomást. 

ez meg egy mikve:

A túlélést természetesen kicsattanó közérzet jutalmazza, mint otthon is, itt viszont  a fürdő központjában lévő bárban rá lehetett küldeni egy teát, mellé némi lekvárt (a tea cukrozása helyett), de ha kedvem lett volna hozzá, volt sör, sajt -és gyümölcstálak, akár kebab vagy még bonyolultabb fogások az étteremből. Ez már egyértelműen a fentebb említett magyar tiltó felirat kigúnyolása volt. 

Tea után jöhetett a száraz szauna, az itthon is szokásos hetven fokkal, 3X5 perces homokórával. Ehhez nem tartozott jégfürdő (persze visszamehettem volna, ha nem lett volna elég egyszer), csak egy húszfokos kis medence. Négyzet alakú volt, középen oszloppal. A medence pereme pont olyan távol volt az oszlopon körbefutó párkánytól, hogy fel lehetett feküdni a víz felszínére különösebb mennyiségű háj nélkül is, de körbe is lehetett úszkálni. A medence körül voltak bárszékek is, úgyhogy szerintem akár egy sörrel is bemehettem volna a vízbe ejtőzni. Bár nem értettem azeriül, azt hiszem, "a medencébe ugrálni tilos" feliratnak sem volt meg az itthoni megfelelője. 

 Sajátossága volt még a helyiségnek az azeri teknó és a stroboszkópok, amire csak rásegített a szauna utáni vérnyomás, úgyhogy a vége kb ez az érzés lett:

Végül a törökfürdőből és ebből a szauna-körből lett egy duplázás, mielőtt elrohantam edzésre. Voltak még extra szolgáltatások, mint hordószauna, pedikűr, manikűr, fodrász, masszázs, amikre itthon csak a "szaunában borotválkozni tilos" felirat képében utalnak, de ezeket még függőben hagytam. Legközelebb egy másik hamamban folytatjuk, a lakásomtól tíz percre lévő szlömben

tbc

Vicceltem, csak masszázs. Azért görgettettem le, mert csak itt vallom be, hogy az összes képet a fürdő honlapjáról loptam, innen. Lehet tovább nézelődni