2016. január 31., vasárnap

távközölni jólvagyunkot

Mivel egy hónapja csönd van, jónak látom jelezni, hogy ez azért van, mert nem történik semmi. Tél van, eső és nulla fok, a fenének van kedve kimászkálni. Annyi esett, hogy voltam megint hamamban, beugrottam egy mecsetbe, és megtaláltam a város ritka házi sörfőzőinek egyikét.

A fürdő kb úgy viszonyult a Taza Bey-hez, mint a Gellért a Dandárhoz, úgyhogy teljesen autentikus volt. Senkinek eszébe nem jutott bemenni a díszmedencébe, szaunázgattak, teáztak, dohányoztak és masszíroztattak a népek. Jó olcsó is volt, úgyhogy kipróbáltam az azeri masszázst. Biztos jó volt, meg hasznos, de továbbra is a mozgásra és a nyújtásra esküszöm, ha az izmok karbantartásáról van szó.


Egy olyan száz éves épület lehetett, viszonylag modern, de a régi keleties kupolás menyezettel, amit megszokhattunk a Király vagy a Rudas fürdőben. Kiemelendő az orosz rendteremtő néni, aki pattogósan elirányított ide-oda, leteremtett, ha szerencsétlenkedtem a helyi szokásokkal, és mellémadta a masszőrkislányt. Ez most rosszul hangzik, de nekem valahogy vonzó. A tehetséget el kell ismerni, és az orosz néniket az Isten is recepciósnak, gyezsurnajának, pravodnyicának és kisboltosnak teremtette.

A mecsetek továbbra is kellemes helyek, főleg nekem, aki a szőnyeget és a heverészést jobban szereti a katonás rendben sorakozó iskolapadoknál. Egy csipet animizmust is fel vélek fedezni a muzulmán művészetben, egyrészt a nonfiguratív díszítés, másrészt a színválasztás miatt. A halványzöld padló piros mintával, illetve a halványkék fal barna mintával kihelyezi az embert egy tavaszi kertbe.


Allah has promised the men and women of the believers Gardens with rivers flowing under them, remaining in them timelessly, forever, and fine dwellings in the Gardens of Eden. And Allah's good pleasure is even greater. That is the great victory. (Surat at-Tawba, 72)


Enyhe ugrással mutatok pár képet a sörfőzdéről is. A Starapragahoz hasonló (szintén xirdalani termék) barna és világos sör volt, valamint egy jó ale. A főzőüstök egy helyiségben voltak az étteremmel, ami azért menőség, bár nem tudom, mikor, a hét melyik napján és a napok melyik órájában működtették őket.



Fun fact, hogy a mellékhelyiségben a három operatív egység külön feliratozva volt sörfajta szerint, ami -bár az újrahasznosítás nagy híve vagyok- remélem nem volt kapcsolatban a gyártási folyamattal.
Az azeri gazdaság közben hal megfele, felére esett a manat, és mindenféle hülye szabályozást léptetnek néha életbe, pl hogy ezentúl alkoholt csak bank -vagy külön erre a célra kibocsátott kártyára lehessen venni. Azért is öröm volt ezt a helyet megtalálni, mert ennek az új rendeletnek a következtében az összes boltból minden sör eltűnt, mivel itt a kutya sem használ bankkártyát. A tömeges lázadást megelőzendő ezt a szabályt két hét alatt eltörölték, de addig esélyes volt, hogy ez lesz az egyetlen hely, ami összeköt az európai gasztrokultúrával.

Egyelőre ennyi. Ha kisüt a nap, jövök vissza egy mardakani teázással és egy tűztemplommal

tbc



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése